Szilvesztert hármasban tőltöttük (Bogi úgyanis elment bulizni az unokatesójával anyósékhoz) - mi meg este 10 és 11 közt a cumisüveget kerestük, mivel a legkisebb családtagunk ügyesen elrejtette azt - és csak Az A cumisüveg és cumi rughat labdába.... Már nagyon idegesek voltunk az 1 órányi hajsza után, mikoris benéztünk a konyhaszekrény alá... és ott volt. Gyorsan elaludt - és kb ennyi is volt a szilveszteri mozgalom - 12-kor már rég aludtunk, igy az Új Évet is csak reggel köszöntöttük. Elsején meg sorralátogattuk a szülőket - és persze megejtettük a nagy bejelentést, miszerint gyarapodni látszik az unokák száma : hát mit is mondjak - anyum volt a leglelkesebb - ha mondhatom igy - szerinte ne busuljam, felnő... (azóta már átbeszéltük ezerszer telefonon és egyre lelkesebb, szerencsére, mert akkor nagyon meglepődött, amit el is hiszek). Anyósom is csak annyit mondott - Jó, örvendek! és kész - de gondolom ő is meglepődött. Sógornőm volt az aki mondta, majd anyuka segit - erre anyósom csak annyit mondott neki is két kicsi gyereke volt és mégis mindig volt főtt étel és tiszta ruha - na ezt mindenki értse úgy ahogy akarja... De nem gond, megoldjuk.... Amúgy az új évvel beköszöntött az émelygés is - vannak illatok amivel ki lehetne kergetni a világból - mint pl. a mosószer, mosogatószer, parfümök, szappanok, hagyma - és még sorolhatnám. Mindkét gyerekkel , sajnos, nagyon beteg voltam ez első harmadban - most meg nehezitő tényezőként itt van a kicsi is - csak az vigasztal ez csak 1 hónap, utána enyhül... A főzést kerülöm, mert ha én főzök akkor megenni biztosan nem tudom - igy egyelőre Apuci főz és majd Anyumtól hozzuk a kaját, amig ez elmúlik. Na meg a fáradtság, ami a legváratlanabb időben tör rám - na de nem részletezem - aki nem próbálta az el sem tudja képzelni, aki meg átélte úgyis tudja miről beszélek.

az több is volt az elmúlt napokban, hetekben. És tipródom, folyamatosan. Vagy lehet már múltidőben kellene beszélnem, mert pár napja helyrebillent a rend ott belül.(hogy miért is áldott/vert meg a Mindenható ilyen természettel - én minden dolgon napokig tudom rágni magam...) DE akkor úgy éreztem sarokba szoritottak, átvertek és ilyenkor hárpia tudok lenni. És össze is vesztünk Apucival, és persze ezt jó érzékkel pontosan Szentestére időzitettük (de mivel igyekeztünk Senki nem vette ezt észre, de annyira fájt ott bent). Felmerült sok kérdés : hogyan tovább? mi legyen a megoldás? kinek hogy lesz a jó? És jöttek a válaszok is , mint például ez az idézet:

' Nyugtalan ember nem lát messzire.

Nem csak kivülre, belülre sem lát , igazi Én-ünk mélyen lakik bennünk.

Hangját - ha egyáltalán halljuk - csak az abszolut nyugalom állapotában halljuk meg.

Ahogy mélyre csak akkor látunk, ha nyugodt a tenger felszine, a lelkünk mélységeit is csak hullámtalan, nyugodt állapotainkban pillanthatjuk meg.

Itt rejlenek igazi döntéseink.

Itt van a jövőnk sejtelme. (...)

Itt tudjuk, mi a jó nekünk - akkor is, ha a látszat ellene szól' Müller Péter, A szeretetről

Most rend lett ott belől, volt egy csendes délutánom. Döntöttem.

Szóval balesetek - mert ebből van elég, néha soknak is érzem, de hiába egy izgő-mozgót nem lehet megkötni, és akárhogy vigyázok, hát mégis .... az első balesetkor alig hat hetes volt, és én voltam a ludas - le akartam vágni a körmét, kikapta a kezét én meg vágtam,pontosan az ujjacskába.Mind a 10 karmocska megvolt, de levágtam az ujjbegyét, és hogy folyt a vér...viszont ekkor kaptam meg az első, csak nekem szoló, igazi, első mosolyt... Amikor megtanult forogni, úgy 5 hós lehetett amikr leesett az ágyról - nem gondoltam, hogy megtörténhet. Akkor még elrohantam a dokinénihez, de nem volt semmi gond (szerencsére!), majd utána még 4!szer esett le az ágyból, úgy hogy mellette voltam, és vigyáztam. Még a nyáron - hintázott egy párnán, majd a párna eldobta őt, pont arcra és szegénykémnek a padlóval való találkozás nem volt szerencsés : felhasadt a felső ajka, az a belső kis bőr a két felső fog között - csak azt láttam ömlik a vér a szájából, és üvőlt. Szerencsére ilyen helyzetben mindig cselekszem, majd utána ijedek meg :-) - a szopi volt a megnyugtatás, de alig aludtam akkor éjszaka mert mindegyre megindult a vér, én meg elképzeltem hogy befele folyik és megalvad. Szerencsére ez elég hamar meggyógyult, 1 nap múlva már ismét hintázott a párnán... Másképp ez jellemző : alig 1 perce csipetette be a kezét a szekrényajtóval - panaszkodik, sir, bújik ... és már menne is... vissza. Tehát a következő - ez folyamatosan, szinte minden nap ujjbecsipés - próbálom kivédeni, sokszor sikerül, párszor nem - csak abban reménykedem nem csipi le az ujjbegyét az éles szegély... Most hétvégén meg fenékrehuppant, én pakoltam be a mosógépet, láttam őt - és ahogy leült beverte fejét a szekrénybe, mire odaértem már lefolyt az arcán a vér. Vasárnap meg - indulnánk, mikor érzem bekakilt, gyorsan lehúztam a ruhát, szaladnék a fürdőbe vele, csak rosszul vettem a kanyart és kilógott a fejecske... az eredmény : mindketten sirtunk és lett egy csinos kis púp a fején (másnapra elmúlt). Nem mondanám, hogy unalmas az életünk....

Mostanában mintha változna a napirendünk - lehet hogy át akar térni a kétszer alvásra? támogatom az ötletet, mivel igy már 10kor alszik, remélem ez igy marad. Viszont csak négyszer eszik, kimarad az uzsonna, de az adagok nagyobbak. Majd meglátjuk, mivel az a biztos, hogy semmisem biztos :-)

Ma úgy döntöttem elég volt a hájrétegből és belevágok egy diétába - semmi különös - sok gyümölcs, zőldség - vagyis 90 napos diéta. Egyszer fogytam már vele 13 kilót, akkor 76 voltam, most 80 vagyok és ismét 64-65 akarok lenni, és kész. Menni fog!teljesen biztos vagyok benne, annál is inkább mivel 1(olvasd egy) nadrágom van ami jó nekem méretben, a pólókról, pulcsikról ne is beszéljünk... venni meg nem akarok, mert nem akarok - tehát a motiváció nagyon jó, csak idő kérdése.

Bogi mamázik és bár nincsen 1 napja, hogy elment máris hiányzik...