lett a tegnap. Nagyon szeretjük! Annyira ügyes! Modjuk ez a hónap a betegségről szólt, ami meg is látszik a súlyán - az antibiótikum nagyon elvette az étvágyát, 1 hétig alig evett (utána pótolta!) - most 10 kg és 800 gr (kb) mivel rendes szobamérlegen mérem. Egyre többször jön és kér az ételünkből (félreérthetetlenül csámcsog) - és egy kostoló  erejéig kap is - mint például rágcsál almát (egészben), banánt (szintén) - ez másképp pürésitve nem jön be neki, meg spenótot (jó fokhagymás volt), pástétomos kenyeret (saját készités, csirkemájból), lekváros kenyeret (szintén házi) - most hirtelen ennyi jut eszembe, de volt még más is. Megmutatja az órát a konyhában (Hol van a tik-tak?) és érti azt hogy 'nem szabad' és 'gyere ide'. Visszaguritja a labdát vagy az autóját - egész jól el lehet már vele játszani ilyesmit. Mese alatt továbbra sem ül meg, de majd próbálkozunk - inkább a könyv ize érdekli, mint a tartalma :-)

És vége a szopinak :-( pontosan a tegnap - nem és nem akart szopizni - mondjuk az elmúlt napokban is csak napi 1 szer, ha aludt, majd csak 2 naponta egyszer - most már ez a harmadik napja, ma reggel meg szopizott volna, de nem jött semmi. Hát ez van, igy is nagyon örvendek, hogy legalább eddig sikerült. Ugyanis mi eléggé rosszul indultunk szopiügyileg - kapott ugyanis egy elég súlyos pelenkafertőzést még a korházba, majd mikor hazajöttünk hiába kenegettem, meg ápolgattam 2 hét alatt tiszta seb lett a feneke. Orvoshoz is vittem - savas a széklete - ez volt a diagnózis és hogy tartsunk egy diétát - vagyis rizsnyákot kapott 3 napig csökkenő adagokban + szopi. Majd alig 1 hós korában súlyos tüdőgyulladása volt (vasárnap este kezdett köhögni, ügyeletre vittük - gyógyszert adtak, majd hazaküldtek, hogy a gyerekorvos kisérje a betegség lefolyását. Hivtam is hétfőn, hogy beteg, azt mondta ma nem tud kijönni - egy 1 hónapos csecsemőhöz, de majd holnap. Hát másnap sem jött - csak csütörtökön, 4 napra rá, hogy hivtam - nekem meg szerdán már nagyon furcsa volt ahogyan szuszogott, összekaptam úgy ahogy volt és elszaladtam vele az ügyeletre - és jó hogy mentem, mert lehet nem érte volna meg a csütörtököt. Az orvostól meg kiléptünk... )2 hétig voltunk korházba - persze kapott egy vizes hasmenést is, amit szintén rizsnyákkal kezeltek - én szorgalmasan kanalaztam amig 20-30 miliket kapott, de a 70-nél már nem volt türelme, hát cumiból kapta. Valahol itt látom a későbbiek kulcsát - 6 hétig 2szer is megzavarta a cumi - majd mikor hazamentünk alig volt tejem, szegényke meg evett volna - majd mikor lett akkor meg szopisztrájkolt - és ez igy ment szinte minden hónapban - amikor belejött a szopiba meg több tejem is lett volna, akkor nem akart szopni - volt, hogy addig kinlódtunk mig elaludt és félálomba sikerült, máskor meg lefejtem. Igy is 5 és fél hóig csak anyatejet evett (nőtt is szépen). Persze elég sokat gyötörtem magam, hogy kitartóbb kellett volna legyek mint a kanalazásban mint a szoptatásban(de nem volt lelkem órákig bömböltetni, inkább lefejtem), na de ez van. Végül is örvendek, hogy eddig sikerült, büszke vagyok arra, hogy ha fejnem kellett is, de nem adtam fel (sokan mondták miért gyötröm magam a fejéssel...) Ez maradt meg a szoptatásból - szép volt amig szopott, szerettem, mikor mellémbújt, belőlem tápálkozott, jó volt látni, hogy fejlődött - és azt szeretném, hogy ez a kép maradjon meg bennem és nem a kinlódás.