2009. nov. 20. 10:16 - írta fenci ... vagyok, de nagyon. Kisebbikem helyrejött, sőt mintha az antibiótikum helyett valami serkentőt kapott volna és rettenetesbe kapcsolt. A tegnap egész nap pörgött, ki is fáradt(unk) estére rendesen - mert folyamatosan kipakolta a szekrényt, saját feje szerint indult felfedezésre a lakásban - amit szegény pintyünk bánt, folyton stresszeli a szerencsétlent, néha az az érzésem szivinfartot kap hirtelen egy-egy felfedezőroham idején (és hiába keresek gazdit neki - ingyen sem kell...). Na de az élet nem állhatott meg csak azért mert ő pörög - vasalni kellett, fözni kellett stb. - hát gondoltam este majd beájul az ágyba és alszunk reggelig... de ő nem igy gondolta - evés alatt aludt úgy 20 percet (9,30 volt) majd egyszer csak kipattant a szeme és indult a buli ismét - nekem meg már ragadt le a szemem. Jó másfél óra után aludt el - vagyis én előbb, mert nem emlékszem... egészen 3 óráig amikor megevett 1 üveg tápszert, majd aludtunk tovább egészen 6,30 ig, mert akkor úgy-e inditom Bogit. Ma persze ő is nehezen kelt - én meg visszadőltem uzsonnakészités után - és arra lettem figyelmes, hogy lassan fél8 és Bogi még itthon van. Mondjuk ez jellemző, hogy eltőlti az időt, ábrándozik - folyton mondani kell neki hogy siessen (kamaszodik?)... ma ehhez túl fáradt voltam. Szerencsére elérte a buszt, de persze itthon maradt az úszófelszerelés... A kicsi meg felkelt fél8-kor, evett, megkapta a szurit és indult felfedezni - de mivel nem aludta ki magát, hát extra nyügös volt- ha felvettem nem jó, ha letettem akkor ölbe akart, játékai között bóbiskolt, ha le akartam fektetni ugyanazzal a lendülettel ült is fel és indult...Most végre, kis ráhatással alszik - én meg most érzem mennyire elfáradtam a két hét betegség alatt - szellemileg. Kell egy kis kikapcsolódás - gyorsan meg is kértem anyumat - hétfőn jön, én pedig elmegyek fodrászhoz, meg vásárolni, csak egyedül. Imádom őket - de ezt most alig várom!