azért nem szoktam annyira gyakran... vagy igen? gondolom, ha Apucinak teszem fel az előbbi kérdést, akkor egy határozott igen! a válasz. Pedig nem is.... csak hát néha el kell modanom valakinek, és hát kinek, ha nem neki. Szóval betegek vagyunk - mindenkin végigment ez a ronda nyavaja : légcsőhurut, vagy mi.... Mi már kifele lábalunk belőle, a kicsik még jó betegek, Borinak láza is van... antibiótikumot szednek... pedig volt majd' másfél/két hónapunk mikor mindenki jól volt. El is biztuk magunkat és elhatároztuk meglógunk Apucival és a két kisebbel Hajduszoboszlóra. De a Sors az orrunkra koppintott, mert.... mert! ő tudja.Pedig már le is foglaltuk a szobát... viszont nem adtuk fel, csak elhalasztottuk. De most nem is ez a lényeg, hanem, hogy én kezdtem - 'csak' köhögéssel - furcsa volt - semmi nem fájt, viszont köhögtem, sipolt a légcsövem... Tölem kapták el Apuci, majd Bogi... majd a vége fele a kicsik is... majdcsak vége lesz, mert lassan három hete, hog valaki mindig beteg. Most épp Anyum az, akit letepert : kétoldali tüdőgyulladás, szurit kap. Kicsit(nagyon) aggódom miatta, mert eléggé le van gyengülve. És mert ennyi beteg embert nem szeretnék összehivni és kavarni a bacikon/viruson egyet, úgy gondoltuk csúszik majd egy hetet a harmadik szülinapi buli... meg a 'kejek tojta jepülővel????....

Más : nagyon be vagyunk szorulva a házba! Folyamatosan havazik, vagy esik az eső, vagy épp fúj a szél... Nem tudok kimenni velük, vagy ha mégis sikerül akkoris csak fél-egyórára, és ebben sincs köszönet. Legalább úgyanannyi idő felőltözni/felőltöztetni mindenkit, elindulni... és rendszerint nagy üvöltés van mindig kint - a babakocsiban nem jó (mert aludni nem lehet...), kivéve sem jó mert hideg a hó, lefagynak a kezecskék - a kesztyüt pedig miért is türnék meg magukon... Röviden ennyi... és ehhez jön még az akut hiánya annak, hogy csak magam legyek! Egyedül saját gondolataimmal, hogy szöszölhessek amivel csak akarok, olvassak amit csak akarok, mikor akarok... mert mindig van valaki : a gyerekek, vagy a csaj, aki segit... néha sok. Majd az este sem az enyém, mert Apucival is kell beszélgetni, és a hétköznapokon a reggel is nagyon korán indul - fél hétkor már talpon a teljes Banda... Na jó, nem folytatom, de olyan jó volt kiirni....

Őltözködik. Ha meglát egy sapkát elérhető közelségben, azonnal fel akarja rakni. Felhúzza a cipőmet , próbálja felhúzni a harisnyát/nadrágot/blúzot - mindegy hogy hová:-) Szeretem mert önálló. És van elképzelése a dolgokról : mindennek úgy kell(ene) történnie, ahogyan ő akarja...

Piros cumi - piros sapka (cuki baba): menő párositás

lábszárvédő mami-papucsból

rózsaszin poló - rózsaszin papus

odakint :

idebent :

Mostanában, mióta vakáció van, legtöbbször úgy esik /hogy jól esik/ hogy enyémek a reggelek. A kicsik fél hat-hat  körül ébrednek/ébresztenek, szopi után rendszerint visszaalszanak, én pedig már nem tudok. Apucival szoktunk kávézni egyet, majd ő elmegy munkába, nekem pedig marad jó esetben egy órám, csak magammal. Sokkal jobban indul igy a napom - lustizok, netezek, kötök, olvasok (na jó, nem kell itt valami nagy hangvételü dologra gondolni - mostanában ez csak valamilyen újságot jelent) - de mindenképp ilyen kezdés után egész nap sokkal türelmesebb vagyok, szeretem élvezni a velük tőltött időt, minden percet. Kell nekem ez az óra egyedül. Hétköznapokon, mikor ovi/iskola van nincs, nem lehet ilyen lazulás - rohanás van és ez meg is látszik. Olyankor néha el-elcsipek esténként egy szabad órát, de ritka, mert fáradt vagyok.  Vagy úgyanilyen ajándék az is, mikor egyszerre alszanak, igy kényeztetve engem is.

Gyereket fényképezni nagyon nehéz - megpróbáltam. Ilyenek lettek. Tihamér nem akart felnézni, Borit jobban érdekelte a csizmája, illetve a lehetőség, hog kifüzheti. Vagy legalább megpróbálja. Bulcsinak meg egyenesen szúrta a hátsóját - mindegy, hogy mi...

- az egyetlen, ami jobb lett. A többiek :

illetve egy, amin mi is rajta vagyunk

Tél a Szent Anna tónál.

Szenteste képekben. Sikerült rekord időben, déli 3 órára kész lenni a diszitéssel (rendszerint, 5 körül leszek meg vele, indulás előtt...), ajándékokat már becsomagoltam előző éjszaka 12 és fél három közt - éjszaka, persze - mivel Bogi és Tihamér péntek este elmentek mamához. A fa ilyen lett :

A két kicsi nagyon örült a fának - kurjongattak, sikitoztak, rángatták (még most is), szerencsére kikötöttük már diszités előtt. Délután ötkor összekaptuk magunkat, és elmentünk a két 'nagyért'. Igazi karácsonyi hangulat fogadott, jó nagy hó, tőltöttkáposzta illat... ezt még fokozta az is, hog templomba mentünk - oda ahová még gyerekként én is jártam. Hazamentem. Tihamér végig nyüzsgött - de ez senkit nem zavart, Bogi verset mondott, volt pásztorjáték - sőt, csomag is.

Majd mamánál megjött az Angyal. Nagy volt a nyüzsgés, mindenki szerelt, bontott, örvendett. Majd megvacsoráztunk, hazajöttünk. Szerencsére az Angyal úgy gondolta jók voltak mind, igy itthon is hozott jó sok ajándékot. A fát le akartam fényképezni ajándékbontás előtt, de nem sikerült, mert lerohanták.

Majd mindenki elvonult és játszott az ajándékaival.

Ez az utolsó kép nagyon jól érzékelteti az alanyok mozgását. Mint a szélvész :-) mi nagyon élveztük :-) Jó későn feküdtünk le, ismét.

Az idei segédem ! Ügyesen dolgozott, persze néha beugrott a tésztából is még nyersen, majd mikor sütni kezdtem abba is hagyta - inkább evett, az jobban érdekelte. Recept (mint ahogyan az előző meggyes máktorta receptje is ) Mohától van - nagyon finom, azonnal puha, és jó nagy adag lesz belőle (nem mellékesen mindenki szereti :-)

KIVÁNUNK SOK-SOK BOLDOG SZÜLINAPOT!!!!!!

Annyi minden történt: elkészültek az első aprósütik Bogi segitségével (csak a hozzávalók kimérésénél, illetve az összekeverésnél segitkeztem, de azt is keveset, a többit ő készitette tiszta egyedül : gombolyitotta, kókuszba forgatta - meg is ette :-). Nagytakaritás körülbelül kész : szekrényekben rend van, ablakok tiszták, konhaszekrények kimosva, csempe lemosva, szőnyegek most száradnak - az egész nem volt egy könnyü menet, de megvan, és közben még sétálni is járunk, enni is kell, feneket mosni, játszani - illetve ezeket KELL elsősorban - minden más mellékes. De nem panaszkodom. Tihamér oviba jár, elég jól birja, sőt szereti is. Nagy élmény volt neki, mert megvolt az első bábszinház, sokat emlegette. Viszont mint mellékhatás : borzalmasan hisztis lesz mindig, mikor oviba kezd járni, most nem tudom eldönteni, hogy ott szed össze trükköket, vagy 'csak' azért ilyen, mert el kell mennie itthonról (pedig szivesen megy, látszólag), vagy 'csak élettani sajátosság ? vagy mindez eggyütt? mindenképp most nagyon nehéz vele. Sok-sok taktikai érzékkel, tappintattal, ráhagyással, figelemeltereléssel ki lehet védeni a rohamokat, de sajnos nekem sincs mindig türelmem/hangulatom/elfelejtem mi is készül - igy elég sokszor tombol a hiszti. Mondjuk van mikor nincs is mit kivédeni, mert nem tudom miért robbant ki  - mert valaki ránézett vagy kenyeret vélt felfedezni a tökfőzelékben esetleg mert Bori az ölembe ült? Ilyen nehéz ez. Pedig alapból egy bújós, segitőkész, szeretetteljes, ragaszkodó kisfiú, majdcsak lejár ez is (habár mostanában Bori is gyanús nekem, mintha nála is kezdődne.... és a hangja is ... mikor kiereszti... és az a lábmozgás...de tartjuk a frontot (más választásunk mi lenne?) Azért tiszta haszon ez a karácsony, mert tudom vele kicsit zsarolni, mivel nagyon várja az angyalkát...

Ime a sütiprojekt hőse akció közben :

És az itthonmaradt kicsik, miközben olvasnak! Nagyon szeretik a könyvet - egyelőre kostólgatni, lapozgatni, tépegetni - idővel remélem olvasni is... habár példa az elenyésző, csakmert nincs időm rá...

Megvan a diagnózisunk allergiaügyben : Tihamér a poratka ürülékére allergiás! Habár ezt az élősködőt teljesen kiirtani nem lehet, azért mégis van pár higiéniai intézkedés amelyet be is vezettünk. Persze az interneten kerestem (és találtam) megoldást, pl.itt!A fene a jódolgát, ki gondolta volna, hogy a klasszikus porszivó nem elég hatékony neki. Általában ez az állatka ott lelhető fel, ahol táplálékot is talál : az ember közelében, de ugyanigy tollban, gyapjuban is. Tehát :

• lecseréltük a párnát, paplant szintetikusra, szivacsra
• kimostam a plüssöket, ez most elseje körül esett, igy követem, hogy minden holnap első napjaiban megejtsem a mosást
• kimosattuk a szőnyeget
• az ágynemüt nemes egyszerüséggel a teraszon tartom, kirakom minden reggel szellőzni, mert őkelme nem birja a túl nagy hideget/meleget, igy vesznie kell
• megkezdtük a gyógyszeres kezelést és várjuk a hatást : a szinte mindig fennálló száraz köhögésnek ell kellene múllnia. Itt tennék egy kis kitérőt : eléggé megbizhatatlan vagyok gyógyszerbeadásban : rendszerint az első napokban, amig a betegség akut fázisban van, még na.... betartom... de ahogy javulnak, úgy leszek én is egyre felelőtlenebb és feledékenyebb. (saját vitaminjaimról ne is beszéljünk....). Tudom, hog ez nem jó, mert akármilyen virus/baci ellenálló lesz az adott gyogyszerre, ha nem tartjuk be az ajánlott időtartamot. Azért mostanában javult kicsit a helyzet : rendszerint a telefonomba szoktam felirni kinek mit/mikor és be is állitom a riasztást. Igy most jobb. Ezen alkalommal a kezelést markerrel felirtam a frigóra is, igy mindig szem előtt van!

Az idén a Mikulás hozzánk csak reggelre érkezett meg, Bogi nagy csalódására, mivel rendszerint 5-én este jön. Azonban a fáradtság annyira leteritett, hogy nagyjából csak 4-5 közti éjszaka sikerült összerakni a csomagokat (nagyjából, mert csak összeraktam az édességeket és ennyi - valaki már sirt is, mennem kellett altatni, közben meg bealudtam... mint minden este mostanában) . Szóval felhúztam a telefonomat éjjeli 1 órára, ekkor pakoltam a csizmákba a meglepiket, főztem egy teát, narancsot hámoztam, beszélgettünk Apucival (ment munkába), sikeresen nem is tudtam visszaaludni egészen négyig.... majd ötkor Bogi csatakiáltása ébresztett : Megjött, megjött! mert hiába nagy és tudja - neki is kijár a körités : meg kellett várni a sorát. A kicsik nem ébredtek fel, én is aludtam még kicsit, de félhétkor  már nem birta tovább : mindenkinek ágybahozta az ajándékát : a félálomban szendergő Borinak és az épp táplálkozó Bulcsinak azonnal kiment az álom a szeméből, rávetették magukat mindenfélére, sőt még a nehezen formábarázható Tihamér is felült az ágyában. Bori (dicséretére legyen mondva) egy almával és egy naranccsal a hóna alatt követelte egy banán kibontását, igy felügyelte a történéseket, Bulcsú csak pislogott, Tihamér mindenki ajándékát ki akarta próbálni. A végén megreggeliztünk - csokit persze... Mindent összevetve nagyon aranyosak voltak : nem értették miért ez a nagy felhajtás, de ha már van, akkor igyekeztek kihasználni. Úgy vettem észre Tihamért sem hatja meg még egyelőre az ajándékozósdi - várja az Angalt, a Karácsonyfát és ennyi  - mint ahogyan az adventi naptár sem igazán kápráztatja el : ha kap valamit elrakja/megeszi és csókolom. Bogi ő már más eset - de lehet, hogy inkább a Tihaméré a jobbik példa, Bogit (mint elsőt) elrontottuk?

PS : a Mikulás meghozta a havat is, hatalmas pelyhekben hull a hó!

az, amikor a Kicsik elmennek sétálni, és itthonmaradunk kettesben. Lehet tiltólistás játékokkal játszani (golyópálya, lego), szabadon anyához bújni (nincsen konkurencia), számitógépen mesefilmet nézni (nincsen aki nyomkodná a gombokat). Meg úgy másképp is, olyan kicsit vagyunk csak ketten.

Úgy néz ki, ha valami elromolhat akkor az el is romlik - Murphy után szabadon - és ez érvényes az emberi kapcsolatokra is. Egy kicsit átvariálva azt is mondhatnám, hogyha valami rossz történik velem, akkor jönnek egymás után a rosszak. Most is.

1. csütörtök : délután háromkor, mikor séta után hazaértünk, levél várt az ovitól, hogy Tihamér beteg. És nem tudtak elérni telefonon, de menjek utána mert lázas, köhög, megy a gyomra. Azonnal rohantam. Jól aludt, lázas sem volt, kicsit bágyadt - ovónéni szerint túlreagálták. Hazahoztam, doktorhoz mentünk. Azt mondták csak gyomorrontás, gyomorfertőtlenitőt irtak fel és diétát.
1. péntek : allergológia. Jó két hónappal ezelőtt iratkoztunk fel, majdnem el sem tudtunk menni, de végülis sikerült. És ezzel ez az élmény első lett az egészségüggyel kapcsolatos negativ ranglistán. Ez egy magánklinika, kicsi szobacskával, sok beteggel, siető növérekkel - habár a doktornő profi ebben, állitólag. Négyre volt időpontunk, be is futottunk, ötre jutottunk be. A doktornő részletesen kikérdezett mindenről (ez jó jel!) Tihamér születési körülményeiről - úgy mint súly, időre született-e, azonnal felsirt-e stb., hogy mennyit volt beteg, mik a tünetei - tényleg profinak tünt. Majd meg is vizsgált - nem látott/hallott semmi rosszat, de a tünetek alapján - állandó köhögés, fáradtságérzet, a náthára való hajlam - a tüdő gyengeségére tippelt, amiből szerinte később asztma is lehet. És itt jött a nehezebb része : az analizisek - persze tarifák, szolgáltatásárlista sehol. A felirt vizsgálatok összértéke valami 500 lej körül (majdnem egy minimálbér) amit csak úgy lazán dugtak az orrunk alá egy számlán... belementünk, fizettünk. Volt egy légzésvizsgálat ami abból állt, hogy bele kellett (volna) fújni egy, a számitógéphez csatlakoztatott pipába, és kimutatta volna a tüdő kapacitását - csakhogy Tihamér nem volt hajlandó erre. Nem volt neki szimpatikus a néni, aki csak duruzsolt és duruzsolt (nyilván túl akart lenni a feladaton) - és akkor hiába volt minden kérleltük, megmutattuk, volt jópofa demó is a gépen - le kellett fújni a házat a malackák fölül, vagy rágóbuborékot fújni - de ő nem és nem.... mikor a nő kiment akkor próbálkozott, de azt nem vette jónak. Szóval szerintem ez az adat zéró! ezután jött a vérvétel - vagyis jött volna, mert nem sikerült neki ez sem - negyed hattól hétig  voltunk bent, ez alatt hatszor! szurta meg Tihamért és alig sikerült valamit levennie! ekkor kaptunk egy kis szünetet, hogy lenyugodjon (kellett is neki, sokszor éreztem nekifutok, kioktatom, vagy nyakoncsapom vagy valami, - mert azt hiszem, nincsen annál rosszabb mikor látod fáj neki, fél és nem segithetsz... próbáltam jó képet vágni az egészhez és amig apuci lefogta, én szórakoztattam... este 11 után értünk haza. 
3. egy viszonylag nyugis szombat után (adventi koszorút készitettünk, tortát sütöttem) eljött a vasárnap. Mi András napot köszönteni mentünk volna.... csakhát.... végül is itthon maradtunk. Mert néha nem értem az embereket. Van nekem egy sogórnő jelőltem, a bátyám barátnője, aki nagyon kavarja, sajnos nálam lassan a nézni sem birom kategória. Mert fünek-fának pletyózik, majd még ő van megsértődve, ha számon kérik. Nem akarok ebbe belemenni és példálózni de kritizálja a családomat, gyerekeimet, férjemet, mindent. És hadd ne mondjam, hogy lenne neki mivel foglalkoznia a sajátházatáján is bőven. Tehát előbb úgy volt nem tud eljönni, sütöttem, készültünk, majd indulás előtt beszélek anyummal... és hát ott volt. Mi meg lemondtuk. Déli egykor főztem ebédet, a vasárnap délután nyomott hangulatba telt, este kimentünk felköszöntöttük a bátyámat. Ennyi.
4. Hétfő : Bulcsú lázas lett, Tihamér még mindig nem evett, viszont hányt is, gyomormenése mintha enyhült volna. De Bulcsinak is elkezdte, sőt Borinak is volt pár gyanus széklete. Mónikának (ő segit nekem) régóta fáj a háta, orvoshoz ment. Előbb 'csak' gerincferdülésre gyanakodtak, de alaposabb vizsgálat után mégis az orvos további vizsgálatokra küldte, mivel volt neki egy Hodgkin kór nevü daganatos betegsége (állitólag kigyógyult) és arra gyanakodnak ez újjult ki. Hát ez szuper...
5. Kedd: Tihamér egyre rosszabbul volt, igy visszavittem a doktornőhöz, aki mglepődött mennyit  fogyott. Sajnos köhög is , igy most ampicilint kap. Szurit. Az elsőt ott be is adták - és hát az az aszisztensnő... az egy vadállat. Úgy belőtte a kicsinek az adagot, hogy majdnem rosszullett. Üvöltött, remeget, szédelgett, nem tudott menni. Alig tudtam összeszedni, hogy kijőjjünk a rendelőből és csak utána kapott el a bőgés. Mi jöhet még? most fölfele vagy lefele?

Dúl, tombol a hiszti - néha még túl sok is belőle. Mert van egy hároméves aki dúl-fúl, toporzékol - néha még olyan dolgokért is, amiről nem tehetek. De tényleg! És van egy kiskamasz aki próbálgatja a határait. És ha az előzményekre gondolok (lásd saját kamaszkorom!) akkor lesz itt még gond bőven. De amúgy is a 'mostani' gyerekekkel minden mintha hamarabb történne... mert azért arra nem emlékszem, hogy már 11 évesen... ilyen szinten... és egy kedves ismerős megvilágitott, hogy sajnos ez még csak a kezdet, a java még hátravan. Szóval nem lesz csoda, ha megőszülök... és egy példa, ami kiváltotta ezt a bejegyzést : mivel elég hideg van mostanában (sőt nagyon hideg) lassan aktuálisá vált lecserélni Bogi imádott, 'deszkás', rózsaszinvirágos edzőcipőjét egy strapabiró, bundás, lehetőleg tetsző csizmára. Bakancs szóba sem jöhet (pedig a múlt télen bakancsba járt, csak nem tudott róla :-) ő csizmának nevezte :-) Tehát útnak indulunk. Az első üzletbe egy készséges, kedves néni fogad, faggatja milyenek az elképzelései. Meg sem szólal. Égő arccal próbálom menteni a helyzetet, mondom mi kellene : hogy meleg legyen. És szürke (legalább a szin megvan). Néni előszed párat. Bogi (még mindig szótlanul) felpróbálja az elsőt. Nekem ez már tetszene is : van rajta csatt, szürke, bundás szegéllyel. Letürhető (a szára). Biztatóan nézem : Tetszik? még mindig semmi válasz, se hang, se kép. Nézi magát a tükörben. Majd lassan (VÉGRE) megmozdul a feje - vizszintes mozgásban. Nemet int. Kérdésemre, hogy miért nem, halkan susogja - hosszú a szára. Felhúzza a másikat. Forgatókönyv mint fent. Ennek meg túl rövid. Vagy túl cipzáras. Vagy túl füzős. Mindezt lassan, jó tizpercnyi álldogálás után, harapófogóval kifeszitve. Elköszönünk. Én itt még bizakodó vagyok : nem létezik, hogy a kisvárosunkban található min. 10 üzletben ne találjunk eg. megfelelő csizmát. Sajnos a fenti jelenet megismétlődik a következő üzletben is. Majd a következőben. És a következőben. Próba, szótlanság, könyörgés, fejingatás. (Védelmére szóljon, hogy igencsak nehéz helyzetben van olyan szempontból, hogy a lába 38-39-es, erre elég nehezen lehet kislányos fazont találni. De én tényleg láttam olyant is, amelyik megfelelt volna...).eltelik a délután, csizma sehol, úszni is kellene menni. Apucira bizom a továbbiakban, hogy uszodából hazauvarozás előtt még nézzenek be egy-két üzletbe (persze van  kis menekülés is benne : hátha nekük sikerül...) Hazajönnek, csizma sehol. Az edzőcipőbe, megfogadja, két rend vastag zoknit húz. És különben is, a jövő hétre új árú jön az egyik üzletbe...
Útóirat: ma délben kettő után pár perccel szól a telefon. Bogi érdeklődik, hol vagyok.  Mondom, hog. itthon (Mónika elvitte a két aprót sétálni, gondoltam pihenek kicsit...), miért? hosszú hallgatás után kiböki : mert volt egy csizma amelyik tetszett, nem néznénk meg????. Ráállok. Mondom őltözöm, indulok. Találkozunk. Totál csőd : az általa kinézett csizma nagyon vékony, inkább nyári. Megsértődik, hogy, végre valami tetszik, és akkor én nem veszem meg.... Szóval, most várjuk az árút, és remélem  addig nem fázik meg és szed össze valami nyavaját. Úgy legyen.

Talán onnan indulnék ki, hogy már egy ideje nem tetszik amit a tükörben látok (jó, na - nem egy teljes fejcserére gondolok:-). Végül is nem vagyok teljesen elégedetlen, hiszen túl egy bizonyos koron, és négy gyerek után azért nem lehetek telhetetlen sem.... Úgy általában rendben lennék magammal, ami kimondottan zavar az a hasam - de érthető is, hogy megnyúlott, hiszen négyen 'laktak' benne - legútóbb egyszerre ketten is... Volt már egy-két előbbi próbálkozásom, de sajnos mind kudarc : az itthon torna rendben, de elég nagy szervezés kell, hogy összejőjjön, egy idő után beszippantott a házimunka, nem tudtam csinálni... az étkezést próbálom keretek közt tartani - mindent eszem, csak este 7 után nem... néha ezért itt is kisiklok... ez van. Nincsen sok plusz rajtam úgy minusz 5-7 kilóval ki is egyeznék. Ma belevágtam. Úszni járok. Bár ez teljesen új nekem, de találtam egy szimpatikus tanárbácsit, aki vállalta, hogy megtanit. Kérdésemre, hogy mit gondol , késő van nekem úszni tanulni??? - a fenti kérdés volt a felelet. Sőt, elmondta, hogy a felesége is ötven volt, mikor belevágott (igen, a tanárbácsi sem fiatal). Ma volt az első napom - kicsit béna voltam, de a végén meg is dicsért : a mell-, illetve hátúszásban kimondottan jónak mondott, a gyorsúszás és a pillangó... hát, az nem igazán az erősségem (egyelőre). Bemelegitéssel, lubickolással, szaunával két órát voltam távol (Tihamér az oviban - megkezdtük a második hetet is!, a kicsik meg aludtak, játszottak) jól esett ez a felszusszanás, pénteken is megyek. Jó, mert szaktanár foglalkozik velem, nem csak vaktában dolgozok, használunk segédeszközöket is, nem erőltetem meg az izmaimat, fokozatos a terhelés. Elsőre tetszik, szeretem.

boleró - ez most a Bogié. Ahhoz képest, hogy ez volt az első, elég jól sikerült - Boginak is tetszik. Most sapkát-sálat kötök neki - egészen belejöttem, nagyon élvezem.

Igy játszanak ! Szemben ültek, fogták egymás kezét és dőltek előre-hátra, hangosan kacagtak közben. A végén némi csip-csip csókás beütést is véltem felfedezni - mindenesetre én is nagyon élveztem. Mostanában elég sokszor játszanak egymással is (guritják a labdát, autót), vagy etetik egymást - sőt volt, hogy Bori megvigasztalta Bulcsit mikor sirt. Most érzem azt egyre többször, hogy jó velük itthon - a kezdeti stressz tünőben (de ha van akkor tarol, lásd betegségek esetén, mert mindhárom beteg), de viszonylag jól esznek, éjszaka alszanak, megvan a napirendünk, cukkerek... - most minden a helyén van (kivéve a kamaszkort, a hisztiket - de ez természetes :-)